Pepin elgondolkozott...

Vicces eset történt. Keresnek egy családot, mert 31 MILLIÁRD (!) Forintot síbolt össze ruhákból. S nem neves tervező kreációiból jött össze ez az összeg, hanem hamis márkajelzésű ruhák cimkétlenítése utáni KARITATÍV szétosztásból. S itt a legnagyobb csavar! Tíz év alatt! Most persze keresik őket. De azt is keresni kellene, aki ezt tíz évig soha nem ellenőrizte. De az majd megmagyarázza. S persze meg is fogja úszni. De ha sima állampolgár vagy akkor persze mindenki zaklathat olyan büntetések kilátásba helyezésével, amik minden normális államban túlzásnak ítéltetnének.

Ismét a stílus! A Flórián téren, Budapesten egy bankrabló túszt szedett majd bemenekült egy házba. A házakat lezárták a rendőrök. Az egyik házban lakó mit sem sejtvén elindult kifelé mire a rendőrök elkapták megvagy felkiáltással. Aztán mikor kiderült nem ő a rabló elküldték a KURVA anyjába! Érdemes erre bármit mondanom???

Ismét egy érdekes ”bűncselekményről” írnak a lapok. Meglőttek egy határrendészt. Napokkal később kiderült, hogy vélelmezhetően a járőrtársa lőtte meg. Én nem vagyok ilyen esetek vizsgálója, de ilyenkor nem az az első hogy az esetet elszenvedett járőrpár fegyvereit átvizsgálják? Kicsit arra emlékeztet az eset mikor a szerencsétlen kisgyereket keresték égen, földön ő meg a házuk udvarán lévő pöcébe fulladt.

Hogy mik vannak! A kilencedik kerületi időközi választásokon indulók egy csomó hamis kopogtatócédulát adtak le. Hogy érthető legyen, ez azt jelenti, hogy olyan emberek, akik amúgy hozzá sem szagolhatnának a választáshoz csalás útján akarnak érvényesülni. Van közöttük olyan is, aki mindig az igazság bajnokaként tetszelgett. Na de nem is emiatt írok. Kíváncsi vagyok ezek közül ki az, aki bocsánatot kér s eltakarodik a francba. Mert így kéne…

Megint érdekeseket olvastam. Az első az egyik kedvencemmel foglalkozik nevezetesen Kondorosi kormánybiztos úrral. Azaz azzal hogy tele lett a töke. Rájött arra, amit mi közlekedők már régóta tudunk. A kihelyezett felesleges vagy idejétmúlt táblákról van szó és persze azokról a rendőrökről, akik ott mérnek s fejik meg az autósokat. Legyen az már nem létező vasúti átkelő vagy egy rég befejezett építés miatt kint maradt sebességkorlátozó tábla. Most felháborodott ezen. Igaz lényeges késéssel, de talán tesznek valamit ez ügyben. Persze nekem ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy vajon miért nem úgy intézték, mint ahogy minden normális ember tette volna. Előbb megnézem, mi van rosszhelyen, majd amikor ezeket megszüntettem bevezetem az „új rendet”. Mert így azt gondolom kicsit fura a dolog. Ugye ez idén tavasszal lett bevezetve. Vajon hány embert büntettek meg jogtalanul? S hánynak fogják egy felülvizsgálat után visszaadni a pénzt s jóváírni a büntetőpontokat? Mert mit javasol kedvenc kormánybiztosom? Indítson próbapert a megbüntetett autós. De mennyire reális ez? Szerintem semennyire. Hány ember tud vállalni a büntetésen felül egy csomó pénzt, időt, energiát egy ilyen ügyre? Szerintem kevés. Pedig ha megnézzük, akkor ezek az ügyek valóban megnyerhetőek a jog alapján. Itt szerintem nincs másról szó, mint hogy a kormány beszedett egy csomó pénz, de sejtik, hogy ez így tovább nem folytatható ezért úgy tesznek mintha erre a problémára ők jöttek volna rá. Hihetetlen mennyire hülyének nézik az embert. A másik igen érdekes jelenség a radikális állatvédők. Én, nézzétek el nekem igencsak állatbarát vagyok s tökéletesen megértem őket. A magyar bíróságok nevetséges ítéleteket hoznak nem csak az állatvédelmi ügyekben, hanem általánosan is. Sem az állati sem az emberi élet nem kapja meg azt a védelmet, amit megérdemelne. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ezek az emberek a maguk kezébe veszik az irányítást. Sajnos úgy látom, hogy előbb utóbb más területekre is át fog terjedni ez a szemlélet. S erről nem elsősorban azok tehetnek, akik teszik. S bevallom azok, akikkel teszik, ha nem is ezt, de annál mindenképpen többet érdemelnek, amit kapnak, ha egyáltalán kapnak.

Két dologról kívánok most írni. Az egyik velem történt meg a másik csak a hírekből érint. Szerencsére. Jöjjek én. Vasárnap délután felrobbant a szenes kazánunk. Nem nagy dolog történnek ilyenek. Ott álltam mellette s az egész hátamat beterítette a 100 ° C fokos víz s gőz. Ez sem nagy cucc ilyenek is történnek. Ami érdekes volt az a következő. Én egy 3000 lelkes faluban lakom, ami 15 kilométerre van minden nagyobb településtől. Jelenleg nincs kocsim. Gondoltam mivel nem voltam túl fényesen csak meg kellene, valakinek mutatni mielőtt éjjel kell, orvost ne adj isten mentőt hívni. Felhívtam az orvosi ügyeletet ahol azt mondták csak kenjem be Panadollal. Én mégis azt gondoltam megmutatnám orvosnak. Mivel itt volt Feri barátom, akinek ezúton is nagyon köszönöm, hogy elvitt gondoltam bemennék én valahová mivel járni tudtam. De hová? S ki tudná ezt jobban, mint a mentők. Nosza, hívtam a 112-őt, ami ugye a segélyhívó szám elvileg. Igen, elvileg mert a valóságban nem sokat ér. Ez már máskor nyilvánvalóvá vált a számomra csak gondoltam (igen naiv vagyok) hogy az elmúlt kb. öt év alatt megváltozott valami. De nem, az a szám megyeszékhely rendőrségén csörög, s semmit sem tudnak tenni, ha nem rendőrségi az ügy. Na, ennyit az általános segélyhívó számról. Na, mindegy gondoltam akkor a mentők közvetlenül. NEM VETTÉK FEL! Kb. negyed órát próbálkoztam, de semmi. Mi van, ha tényleg valami komoly dolog lett volna? Tudom, ez mindenkivel előfordul, de kicsit ki vagyok akadva. Vicc, ami itt folyik s az is, ahogy a politikusok intézik a „fontos” dolgokat.  Leginkább az, hogy mik a fontos dolgok szerintük. A másik, ami nem érint az a vasutassztrájk. A sztrájk okairól nem akarok írni, mert ami a béremelési követelést illeti, azt gondolom, hogy tegye, aki teheti. A másik s talán nagyobb dologról a 250 rugó per koppról meg már leírtam a véleményemet régebben, így akit érdekel, rákereshet. Ami vicces az a sztrájk megvalósítása mindkét fél részéről. A sztrájkolók nem egységesek s emiatt kissé vicces hogy itt megy a vonat ott nem. Már csak azért is, mert elvileg a sztrájkolók mindenkinek a pénzéért sztrájkolnak. Tehát ha ez így van, akkor mindenkinek be kéne szüntetni a munkát. De ami a röhej s nem csak a sztrájkolók részéről, de a törvény részéről az, amelyik megengedi például a következőket. Jelzem nem én találtam, ki hanem valamelyik kereskedelmi tévé híradójában láttam. Valamely budapesti pályaudvarról vonat indult Tatabányára. DE! A vonat kalauza FÉLÚTON (!) sztrájkolni kezdett s emiatt meg kellett állni s az utasokat leszállítani. Azon hogy a MÁV nem tudja normálisan tájékoztatni az esetlegesen induló vonatokról az utasokat, sőt hogy ha nincs sztrájk, akkor sem tudja már megszoktuk. Itt Abszurdisztánban semmi meglepő sincs ebben. De azért az elgondolkodtató hogy Gaskó úr, aki a nagy követelődző nem érzi, hogy ezek az esetek nevetségessé, s ami szerintem lényegesebb felháborítóvá teszik ezt, ez egészet? Egyszerűen komolytalan lesz az, ami amúgy is legalábbis részében erősen vitatható.                

Megint furcsa vagy legalábbis számomra furcsa dolog történt. A BKV vezérigazgatója Kocsis István lemond arról az autóról, amit számára bérel a cég 20 egyes infók szerint „csak” 12 millió forintért. Nem tudom, ez az ár milyen időszakra vonatkozik, de ez akkor is vicc. Tudom, lehet sokmindenre hivatkozni, de a tények makacs dolgok. S azok szerintem a következők. A BKV egy igen nehéz helyzetben lévő cég. Az általa nyújtott szolgáltatások többsége kritikán aluli s a színvonalhoz képest igencsak drága. A személyi állomány is hagy kívánnivalókat maga után s minden évben veszteséges. S mivel állami cég a veszteséget az állam pótolja mindannyiunk pénzéből. A jelenlegi vezérigazgató azért ment oda, hogy a céget stabilizálja s nyereségessé tegye. Azt megértem, hogy egy magáncég vagy egy jólmenő minimum nullszaldós cégnek a vezére kap egy ilyen autót. De talán akkor, amikor vidékről még parkolási díjjal együtt is olcsóbb Budapestre jönni a közlekedés drágasága, lassúsága, bizonytalansága, kritikán aluli volta miatt talán nem ildomos. S talán álljon itt egy példa. Amikor Anthony Lee Iacocca átvette a Chryslert egy, azaz 1 dollárt kért fizetésként addig, míg a cég nem lesz nyereséges. Így is lehet.

Érdekes dolog jutott eszembe mostanság, hogy új szerzői jogokat védő törvény született. Vannak dolgok, amiket eddig sem értettem. Itt van például az artisjus matricák kérdése. Persze magát a törvényt értem csak azt nem, ahogy ezt gondolják. Na de ami most a fejembe szöget ütött az a következő. Vannak azok az emberek, akik így vagy úgy az internet bugyraiba kerülnek érdekes vagy csak vicces esetenként szánalmas „produkcióikkal”. Ezeket most egy cég mobiltelefonra árulja igen tetemes díj fejében. Ezeknek az embereknek a szerzői jogait ki figyeli, s ki keresi meg őket? Vagy ők nem fontosak? Vagy, hogy van ez?

Azt mindig is tudtam, hogy a magyar közélet igencsak vicces. De hogy most már egyes emberkék hülyének is néznek, azt már ki kell, kérjem magamnak. Itt van ez a nyugdíjas bácsika, aki elkötötte a tankot. Utána azt nyilatkozta, hogy csak elfogta a nosztalgia s azért kötötte el. Akkor még meg tudtam érteni, mert tényleg van ilyen s akkor ott kihasználta a helyzetet s elvitte. Most meg a bíróságon egyenruhában parádézik ráadásul egy igencsak szélsőséges „kulturális egyesület” egyenruhájában. Ezek után ugye nem gondolja, hogy akár én akár bárki más elhiszi az egyszeri nosztalgia meséjét.

Ma a stílusról értekeznék egy cseppet. Most van ugye ez az egri kórházügy. Nem tudom, hogy mi az igazság a történetben, de nem is ez a lényeges számomra. Engem a dolog stílusa zavar.  Mert mik a hírek? Letépik a tapétát, letörölnek fontos adatokat, elvisznek gépeket, s most a legújabb hogy házfoglalnak.  Eszembe jutott, amikor megválasztották George W. Bush-t. Illetve az, amikor átvette a Fehér házat. Akkor történt az a szerintem sokkal stílusosabb történet, hogy az előző elnök gárdája lévén az ellenfél nyert elvitte a billentyűzetekről a W betűt. De nem tettek tönkre semmit s nem töröltek fontos adatokat. Így is lehet. Igaz picit régebben kezdték.